Éreztem mindennek vége
chat noir
szeress
rohantam
befon az élet
talán belehalok
viszonylagos jó vegetálás
süppedés
mélységes mély önsajnálat
mindenért mások a hibások!
félszeg, délceg alakok
miért nevettek?
a lelkem nagyon erős
?
képes fájni
képes betegségbe taszítani
ellenállok
megtörök
itt ül az ablakomban az univerzum
beteg lettem?
mások a hibások!
jajgatok
sírok
valótlan, érzéketlen
gyerek
fájdalalmam nem más, mint segélykérés
ott játszik az ágy alatt
ócska szamovár
a Lelkem készül
Új
kezdet
kábulat
senki sem segít
aljas emberek!
nagyon beteg vagyok
ne nézz rám
a Lelkem utolsókat rezdül
tudom
bent
mit tegyek?
segítség
nektek kell megoldanotok!
gyógyítsatok meg!
folyik a lét
NEM!
meghalok!
NEM!
alszok
inkább a vég, mint a szenvedés
kipattan az összes rügy
gyáva vagyok?!
jaj
az nem lehet
tönkretettetek
mindenért mások a hibások!
csonka mocskos kéjelgő ártatlan torzó
nem merek
félelem, édes kényelem
tagadok
feltételezek
ha...én?
IGEN!
egyre jobban fáj
nem segítenek
senkit sem érdekel
jaj
mit tegyek?
mit tegyek?
ha...gyáva féreg?
IGEN!
nem...
kiszakad
nem merem
soha!
inkább meghalok
gyáva, gyáva vagyok
érzem mindennek vége
izzad a szoba
néha a büszkeség taszítja saját sírjába az embert
félek önmagamtól
félek, hogy többet nem kell féljek
szemeim eltakarom
füleim befogom
szám betapasztom
bezáródtam
kopog
bent?
lehetetlen
mit akarsz még?
téged!
valóságot
érzéseket
jaj
engednem kell
nem merek
levetkőzzek?
bent
nem megy
ének
ifjúság
kicsinyesség
szétszaggat
ENGEDD!
most meghalok
hátrahajtom fejem
éreztem mindennek vége
ágy
vergődök
nyög a szoba is
ordítozok
üvöltözök
kínoz
egy perc
borzadok
jaj
legyen
elernyedek
engedek
vízió
lassan lecsúszik a csoda a torkomon
...
megváltozott
elért
kinyílt
megrázott
suhant
beágyazódott
megtermékenyült
gondolat
elmúlt
nem fáj
érzek
oh, bársonyos hangok
kristályos levegő
parfümös képek
simogassatok!
megértetted
sok idő
igen...
sírok
megnyílok
áradok
párolgok
minden egyszerű
megkönnyebbülés
születés
meztelenség
talán nem halok meg egy ideig
csókoltatom Halál
nem beszélek
tudják a megvilágosodás nem is olyan jó móka
pokoli
mennyei
szégyen
bocsánat
öröm
ölelés
bent
kint
tánc
hát így táncoltunk fel a tetőre én meg a Lelkem, hogy az Új kezdetén magamba szívjak egy kis Hold sugarat
Pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése