Szer elem

Bőröm alatt áram folyik,
elenyészett, fakó sztorik,
zsörtölődő, lanyha vágy szorít.
Pattogó mandzsetta fúródik
szívem közepébe, nyújtózik
lelkem, búcsúzik.
Lámpafény fest, víg reményt,
utolsó, csókkal írott levél,
ragadós, olvadt szenvedély.
Várakozás lakkozza testem,
lomha pillantás csipkézi keblem,
fásultan kérdezem: ez még mindig szerelem?

Szabrabság

termékeny estén
szívemet lesvén
álomba estem én:
holmi rablánc csörgött
örökös csörömpöléssel zörgött
göthös ész mögött
gond fészkelt
tompa tudatba ékelt vétek
merénylet készül...érzem
epedve, reszketve feszített
de kegyetlenül észhez térített
s megrémített: ez a szabadság

Kortárs Kartás Kritika

                                J. Petinek

Éjszakába nyúló imádság

nem más, csak néma kiáltás

sors,fájdalom,bosszú miegymás.

Meddig maradsz tapasztalatlan vak,

földhöz kötött szürke alak

lakatlan ürességben visszhangzó taps?

Holnaptól minden más,

hazudod te is, embertárs.

De hol itt az igazság?

Színtiszta-szívd vissza hazugság.

Küszöböd alól folyik az alkohol,

fürdünk.Élni? De hol?

Egy kis értelmet hozz, most.

Ásó, kapa, nagyharang.

Egy éjszaka-nagy kaland.

Férj, feleség, gyerekek,

állnak már a hitel hegyek.

Telepszik a depresszió.

Regresszió, mantrázd:szívni jó.

Bár a lelked nem olcsó.

Lekopott térdeket kezel az orvos.

Tisztelet? Kinek lenne fontos?

A haverok nem engedik, biztos...

Mástól várt enyhülés

két óra készülés

kihányt becsületesség

általános feszültség.

A kávégőz elűzi, a cigifüst megöli.

Hiszed te, csak egy szó:szökni.

Örök menekülésbe belegebedni.

Házról-házra vagy ágyról-ágyra?

Másról-másra, álszent árva.

Várva várt delejes szerelem.

Nekem? Bocs, nem tehetem.

Média növendék bordája zörög,

rég nem láttam munkától kopott körmöt.

Köpött az arctalan tömeg:

Egyéniség? Egy vagy közölünk, öreg.

Nem marad más, csak a mesterséges euphoria.

Szent vagy? Kár, hogy elkopott a glória.

Főleg mióta a lelked erőszakolod.

De tanuld meg: Isten nem a szavakra szakosodott. 

Véletlenek koccanása

A busz nyolc óra ötvenkét perckor érkezett a megállóba. Éppen akkor kezdett el esni az eső, amikor Szofi leszállt, de nem hatotta meg, csupán mosolygott. Szerette az esőt, a régi nyári zivatarokra emlékeztette őt, amikor a párás ablaküvegre kedvére rajzolhatott. Vagy, amikor senki sem látta és kint táncolhatott, majd hangtalanul besurrant a házba, átöltözött, senkinek sem mondta el, az ő titka maradt. Szerette ezeket a dolgokat, ettől volt ő az, aki. Ha az apró bolondságaira gondolt, mosolyognia kellett, tudta nem fog változni, de gyorsan elrejtette őket, még maga elől is. Reménykedett,majd valaki megszereti ezeket is, ahogy a ruháit, a rúzsát, mint amikor az új munkahelyére került. Elhessegette a gondolatait, most nem foglalkozhatott ezzel, be kellett vásárolnia a drogériában, sietett, nehogy későn érkezzen. Holnap péntek este. Igaz, hogy a munka miatt mindennap iszonyú fáradt, ő még is eljár otthonról. Sok új ember, sok új lehetőség. Fütyörészve befordult a sarkon és megpillantotta a drogéria szokásos fényeit. Kilenc óra hat perckor belépett, elázott, göndör hajjal, a kedvenc kék szoknyájában. Bent a eladónő morcosan köszönt. Nem érdekelte sem Szofi, sem más. A gyerekei kiszívták minden életerejét és a férje éppen most akarja elhagyni. Egykedvűen árazta az új parfümöket. Szofi ránézett, a fáradt, ráncos arcára, gyűrött ruhájára és elgondolkozott, hogy vajon neki is ilyen élete, lesz-e? Unalmas, egyhangú mindennapok, nyafogó kölykök, ezer hitel, elégedetlen férj? Ebben a percben egy ötévesforma kisgyerek éppen akkor gördült be új görkorcsolyáin a boltba, és azzal a lendülettel leverte az összes felárazott parfümöt. Az eladónő persze a kisgyereken töltötte ki minden elfojtott dühét. Az ajtó hét másodperc múlva kinyílt és belépett Hegedűs Dávid, mérnök. Összenéztek. Szofi nem sejtette, hogy attól a pillanattól kezdve minden más lesz.

Kint állt a boldogság a küszöbön, türelmetlenül kopácsolt már egy ideje. Féltem, nem nyitottam ajtót. Aztán mindennap megjelent, nem bírtam tovább, beengedtem. Most a kanapén tanyázik, megígérte, nem marad sokáig, hirtelen fog eltűnni, de ameddig marad nem lesz terhemre.

Delej

kereszt
remény
viskó
hazugság
üveghegyek
pirulák
mérget nyelsz, cukormáz szárad fogaid közé
tüdőd kettéreped, köpj magad mögé
zaj
veszett
keserű
hazugság
orgazmus
téboly
kifordított közhelyeid felsértik bőröm
kényes üresség kiáltaná bűnöm
kényszer
seb
szülés
hazugság
vonat
repesz
elveszítettem hitem, végleg
lelkem agyamban fészkel

százszor elkoptatott, kifacsart szavak
feltépik álom gyógyította hegeim
illatok fényei virágokat növesztenek vákum testemben
te vagy, te voltál, így utállak, gyengén, kedvesen