Kint állt a boldogság a küszöbön, türelmetlenül kopácsolt már egy ideje. Féltem, nem nyitottam ajtót. Aztán mindennap megjelent, nem bírtam tovább, beengedtem. Most a kanapén tanyázik, megígérte, nem marad sokáig, hirtelen fog eltűnni, de ameddig marad nem lesz terhemre.