J. Petinek
Éjszakába nyúló imádság
nem más, csak néma kiáltás
sors,fájdalom,bosszú miegymás.
Meddig maradsz tapasztalatlan vak,
földhöz kötött szürke alak
lakatlan ürességben visszhangzó taps?
Holnaptól minden más,
hazudod te is, embertárs.
De hol itt az igazság?
Színtiszta-szívd vissza hazugság.
Küszöböd alól folyik az alkohol,
fürdünk.Élni? De hol?
Egy kis értelmet hozz, most.
Ásó, kapa, nagyharang.
Egy éjszaka-nagy kaland.
Férj, feleség, gyerekek,
állnak már a hitel hegyek.
Telepszik a depresszió.
Regresszió, mantrázd:szívni jó.
Bár a lelked nem olcsó.
Lekopott térdeket kezel az orvos.
Tisztelet? Kinek lenne fontos?
A haverok nem engedik, biztos...
Mástól várt enyhülés
két óra készülés
kihányt becsületesség
általános feszültség.
A kávégőz elűzi, a cigifüst megöli.
Hiszed te, csak egy szó:szökni.
Örök menekülésbe belegebedni.
Házról-házra vagy ágyról-ágyra?
Másról-másra, álszent árva.
Várva várt delejes szerelem.
Nekem? Bocs, nem tehetem.
Média növendék bordája zörög,
rég nem láttam munkától kopott körmöt.
Köpött az arctalan tömeg:
Egyéniség? Egy vagy közölünk, öreg.
Nem marad más, csak a mesterséges euphoria.
Szent vagy? Kár, hogy elkopott a glória.
Főleg mióta a lelked erőszakolod.
De tanuld meg: Isten nem a szavakra szakosodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése